A Szerepjáték mint Társasjáték

A szerepjáték mint fogalom egészen az ősember kultúrájáig visszavezethető. Ott a vadászok egy állattal azonosultak vadászat előtt, hogy „végigjátszva a vadászatot” sikeresebb legyen a vad bekerítése. A mai világban a szerepjátéknak is van egy ilyen szerepe. Hogy miért?

A szerepjátékban sokszor személyesíthetünk meg olyan karaktereket, amilyenek nem vagyunk (vagy csak hisszük, hogy nem vagyunk). A játékot játszva könnyedén előjönnek belőlünk rejtett indulatok, elfojtások. A szerepjátékban sok mindent megtehetünk, amit máshol nem (és esetleg csak azért nem, mert félünk megtenni).

Akárcsak az életben, ebben a játékban is döntéseket kell hoznunk, és sokszor nagyon gyorsan kell határoznunk. Olyan szituációkban, melyek bár nem történnek meg velünk a valóságban, kreativitásunkat és a problémamegoldó készségünket fejlesztik, minek köszönhetően mindennapi problémáinkkal is sokkal könnyebben birkózhatunk meg.

Mára ez a társasjáték a legösszetettebb és talán a legkülönösebb játék lett. Ennek oka, hogy miközben kikapcsolódik az ember, közelebb kerül önmagához, észrevétlenül is fejleszti bizonyos képességeit, és közelebb kerül, jobban megismeri azokat a játékosokat is, akikkel együtt éli át a kalandokat. Ha a játék előtt eldöntjük, hogy tudatosan fogunk figyelni a reakciónkra, sokkal közelebb kerülhetünk ahhoz, ami bennünk rejlik.

Maga a játék úgy zajlik, hogy az egyik játékos, a mesélő kitalál egy történetet, ami a Másik Világban játszódik, és a többi játékos – az általuk megalkotott szereplőkkel – végigjátssza a kalandot. Ez legtöbbször úgy néz ki, hogy a csapat körbe ül egy asztalt, és egy kis ropogtatnivaló és frissítő ital társaságában elkezd játszani. Miközben a mesélő folyamatosan irányítja és ösztönzi a szereplőket, azok spontán alakítják a történet fonalát. Egy játék időtartama a három órától akár több napig is terjedhet.