Játékosok élménybeszámolói

Meghalt Karvul Taris, Demest Ert egyik legöregebb Armenaran-papja. A rend titkolja, de mégis köznyelven forog, hogy gyilkosság történt. Felmerül tehát a kérdés, hogy hogyan lehet megölni egy ilyen nagy hatalmú papot, akár nyugalmazott, akár nem. A válasz igen egyszerű: ismerte támadóját. Feltételezések és közvetett bizonyítékok alapján úgy tűnik, Karvul tanítványa a tettes. Ezért nem volt védekezésre utaló jel. Az indíték: merő kapzsiság.

Egészen össze vagyok zavarodva, még azt sem tudom biztosan, ki vagyok.
Van mellettem két fura alak, akiket állítólag ismernem kéne – legalábbis azt mondta az a fehér köpenyes alak, aki Arunak nevezte magát. Pár órája jelent meg hirtelen, a semmiből tűnt fel. Azt mondta, segít nekünk, ha segítünk neki elpusztítani valami lényt – de miért pont minket kért meg rá? – nem értem.

Az utazás körülményei végett ugye teljesen elfelejtettünk minden emlékünket, így azt is, kik vagyunk, honnan jöttünk, miért jöttünk. Szerencsére egy utazó, aki képes az univerzumok és a létsíkok közti utazásra, észlelte a mi érkezésünket, és visszahozott egy keveset az emlékeink közül, így legalább már azt tudtuk, melyik fegyver kié, és tisztában voltunk a képességeinkkel.

Mivel teineor barátom, von Tord már írt egy részletes beszámolót, én csak kiegészíteném pár személyes élménnyel és meglátással.

Július 29-én kezdődött, és mint az minden jóval így szokott lenni, túl hamar, Augusztus 1-jén vége lett. De közben persze több ízben beavatkoztunk Nemundir történelmébe.
A tábor 0. napján buliztunk, de ekkor még nem volt ott az összes játékos, illetve nem csak Nemundiros emberek voltak jelen. Így az első nap kicsit nehezebben indult, mint általában (fáradtság, kiszáradás, erős fejfájás), és meg kellett várni, hogy minden ember a helyére kerüljön.